Q - A könyv

Útinapló

Programok

Bazsu üzenete

Írások

Vélemények

E-mail

English

Barasits Zsuzsát közel tíz éve ismerem. Többször segítettem neki a "poharazás" útján, időnként alig követhető gyorsasággal kapott üzenetek lejegyzésében, majd feldolgozásában. Aki ezt átélhette, hétköznapi tapasztalása - nem pedig valamiféle vakhit - alapján győződhetett meg arról, hogy mindezt ugyanolyan természetességgel, bármiféle hókuszpókusz nélkül végzi, mint mikor kávét főz vagy telefonál. Utána pedig számára is felelősségteljes, kemény feladat, hogy kibontsa vagy legalább megközelítse az üzenetek értelmét. E szövegek számára is mindig újak, időnként kifejezetten idegenek: addig ismeretlen, akár más nyelvű neveket, fogalmakat tartalmaznak, nem olvasott idézetekre hivatkoznak. Ezeket biztosan nem ő írja. Nem is írhatná. Valahonnan közvetíti, transzformálja számunkra.
E különös, időnként archaikus, a szokott poétikai szabályosságoknak fittyet hányó verseket egészükben érdemes olvasnunk, nem pedig szavanként keresnünk, "szótáraznunk", mit is jelenthetnek, mondhatnak nekünk. Hagyjuk, hogy teljességükben hassanak ránk: nemcsak maguk az "írt szavak" fontosak, de a megértést segítő gyorsuló vagy lassuló ritmusok, a parttalanul áradó szövegeket mégiscsak tagoló, néha váratlanul előbukkanó, akár játékos rímek is. Mindenekelőtt mégis a valamennyi üzenetben közös lényeget érezzük át, gondoljuk tovább: az aggódást emberi és magyar jövőnkért; az óvást a nagyképű, önsorsrontó esztelenség, a környezetünk, a már "ödémás" Föld további pusztítása ellen; a figyelmeztetést a nagypolitika túlbecsült lehetőségeibe szédült, feladataikhoz gyakran fel nem nőtt "bűvészinasok" barkácsolása miatt, ami akár a "négy hatalom atomháborújához" vezethet.
Felelősségünk közös: rajtunk is múlik, hogy az írásokban gyakran felkínált "mentő szál" lehetőségével élünk-e - közösen továbbteremtjük-e Földünket, vagy pedig lakhatatlanná romboljuk. Még mindig nem késő, hogy fölébredjünk önteltségünkből, és - Madách Luciferének ironikus szavaival - "műkedvelőként" ne "fecséreljük el, rontsuk a főztet": a Teremtés nagyszerű lehetőségét. Ennél többre születtünk. De megtaláljuk-e hozzá igazi önmagunkat: a lelkünk mélyére rejtett isteni részt, szikrát? Felismerjük-e, hogy ehhez tudatosan elő kell segítenünk a nekünk osztott alkotóerő "hántolódását" a mindennapok felszínének salakja alól, túllépve annak anyagias, önző, kicsinyes csábításain, pillanatnyi vélt érdekein? Mi döntjük el egyénenként, mégis együttesen, valamennyiünk napi tetteinek közös eredőjeként: hogyan tovább?
Végezetül az sem lehet véletlen, hogy e szövegeket magyarul kaptuk, mitológiájukban magyar történelmi nevek lényegülnek át másik, ma is ható dimenzióba, és a "Q" című könyvben olvasható első versnek is a Magyarországról szóló gyönyörű, himnikus sorai így zárulnak: "embereket vezet vele ég fénykorába." Így: "vezet". Ez a dolgunk. Emese, Álmos, Kend - vagy az egyik versben közelebbi korból a "hírt vivő" Deák Ferenc - összhangot kereső bölcsességével, jövőbe látásával, "fényével". Mert csak így lehet.

Zalaegerszeg, 2004 karácsonya
Szigethy István

Hej rege rejtem (344. Arvisura)
Mit hoz a jövő?
Kambaluki bavatott jegyzetei az Élet Templomából
Kr. E. 5038 - Kr.u. 1920. (m.t..é előtt 998 - 5960 m.t.é.)
Szuszi rovása (részletek)

Hatanah Léh városában született. Töbetben részt vett a beavatottak kiképzésén. Ennek befejezte után az Élet-Templomának tudói közé javasolták.
Hatanah tanítása szerint Földünk tudósai a Vízöntő világhónapban elérik azt a fejlődési fokot, melyet Kaltes-asszony birodalmában - a karnaki beavatottak szerint - a Szíriuszon már Kr.e. 5038-ban elértek. Ott a gombafényű halál borzalmas pusztítását látva úgy határoztak, hogy vitáik eldöntése végett többé nem folyamodnak háborúhoz, és nem háborúval oldják meg a problémáikat, hanem a természet titkait arra fogják felhasználni, hogy gondtalanabbá váljék életük...
Az Élet-Templomának tagjai között mindig van olyan beavatott bölcs és beavatott tanuló, aki megismeri azt a nyelvet, amelyet a maguk módján a szumírok is beszéltek. De ezenkívül megtanulják azt is, mi módon lehet megérteni a Kaltes-asszony gyémántszemeiből érkező rezgéseket. .
Gondolatrezgések útján küldött üzeneteikkel mindig fenntartották egymás között kapcsolatukat.

Barasits Zsuzsa olyan kiválasztott, akinek sorsa úgy hozta, hogy ő maga is egy a "tanulók" közül, aki rögzíti Kaltes-asszony üzeneteit, az Istenasszony gyémántszemeiből érkező rezgéseket fogja, és életét arra tette fel, hogy ezeket lejegyzi és továbbítja.
A beavatottak régóta tűnődhetnek azon, hogy ha a Vízöntő-korba érünk, és a fény-halál titkát megszerezzük, akkor ezen tudást az emberiség a saját javára tudja-e felhasználni?
A másik nagy kérdés, hogy az emberiség milyen közös nyelven akar beszélni?

A mai "tanuló" - mint Barasits Zsuzsa is - üzeneteket kap és értelmez is, például:
.Napra írt szándék
ott vele had
felment választ
engedély
nekik nem támasz
ütközés
Száhán nyomában
Megfeneklés

Napra írt szándék: irodalmilag is értékelhető, de ha először ízlelgeti az ember, nem igazán érti, majd aztán beugrik egy lehetséges megfejtés: nincs koncepció, minden nap más-más szándék lesz úrrá az embereken, más érdek vezéreli őket.
ott vele had: e szándék mellett/mögött ott a haderő.
felment választ / engedély: e szándék a hatalmasokat felmenti az igazi felelősség alól, ők választanak egy hamis szándék szerint, s ők engedélyeznek is.
nekik nem támasz: tőlük Kaltes-asszony beavatottjai elfordulnak, a szellemvilág ezt a szándékot nem támogatja.
ütközés / Száhán nyomában / megfeneklés: a szent helyek területén az ütközés (háború) megfeneklik, nem lesz nyertese.

Azért próbáltam egy versszakot kiemelni, s elemezni, mert ebből kiderül, milyen nehézségei vannak, lehetnek az olvasó számára az 1999-ben kapott üzenetek befogadásának. Hiszen ezek értelmezése nem egyszerű, rá kell hangolódni az olvasásra. A kifejezésmód, az üzenetek típusai, jellemzői, a szavak, fordulatok megértése, értelmezése - hangsúlyozom -, hosszú, fáradtságos munka. Mindezt segíti, ha nem egy-egy kiragadott versszakot, részt, tanulmányozunk, hanem egy-két nap üzeneteit olvassuk el egyszerre. Igaz, elsőre akkor is úgy tűnik, hogy sok minden érthetetlen belőle, de az biztosan világos lesz mindenkinek, hogy ezek összetartozó, folyamatos egységként felfogható üzenetek az emberi világ számára. Az írásokból kiderül, hogy az üzenők tisztában vannak azzal, hogy az embereknek szabad akaratuk van, s ilyen módon maguknak is árthatnak. Az üzenetekből világossá válik, "fentről" nyomon követik az emberi történéseket, véleményük van rólunk, s ezt megpróbálják tudtunkra adni, azért, hogy meglátásaik befolyásolják világunkat. Tudatosítani szándékoznak minket, hogy cselekedeteink hatással vannak a kozmosz egészére, jó és rossz irányba elmozdíthatják a természeti egyensúlyt.

Hogy kik ők, akik az üzeneteket adják? Nagy kérdés.
Mi a szándékuk? Nagy kérdés.
Miért teszik? Nagy kérdés.

Az üzenetekből felsejlik, hogy egységes szellemi világot képviselnek, s hogy több "tanulónak", beavatottnak jeleznek, üzennek. Az emberiségről, nemzetekről, s a szent, fontos helyekről regélnek, megpróbálják a bolygónkon történteket a szellemi-lelki- cselekedeti történés szálaihoz visszavezetni. A jövőt így érzékeltetik, és sejtetik, hogy ők tudatában vannak az elkövetkezendő időszak lehetséges történéseinek. Egyik fontos üzenetvonaluk, hogy a rossz cselekedetek térnyerése elpusztíthatja a természetet, hatalmas katasztrófák okozója lehet.

Mi a rossz cselekedet? Nagy kérdés.
Mely cselekedeteknek mi a következménye? Nagy kérdés.

Ezekre csak az üzeneteknek részletes tanulmányozása után kapható válasz.

Hogy ezek a versek üzenetek-e odaátról, a szellemi oldalról, az is fontos kérdés. Vagy hogy Szuszi Arvisuráinak folytatásai-e, esetleg a mindennapokban megfogalmazódott kérdéseinkre adható válaszok, vagy a természeti törvényszerűségeknek a sorsunkban megnyilvánuló lenyomatai? Ha a Zsuzsa által leírtakat az Arvisurával, mint lehetséges szellemi elődjével hasonlítom össze, a kép ellentmondásos, de egyben összefüggő rendszert is mutat.
Ellentmondásos a verselése miatt, mert az Arvisura más formában íródott szellemi üzenet, ugyanakkor lehet folytatása is, hiszen benne foglaltatik, hogy a jövő Arvisuráját Szuszi rója - a Barasits Zsuzsa által közvetített üzenetek folyamatosan a jövőről hoznak hírt.
A hírei közé, hasonlóképpen a Paál Zoltán-féle Arvisurához, beleszövődnek a szellemi, isteni, emberi hierarchiák mintái, a világ törvényeinek, értékeinek átvilágítása, bemutatása, az emberi-kozmoszi lét lényege - nem éppen a ma divatos filozófiák szerint értelmezve. Emellett a rítus, a vallási elképzelések mibenlétéről, jövőjéről alkotott szellemi világkép is körvonalazódik Zsuzsa versszerű jövőlátásában, olyanformán, mint az előbb íródott Igazszólás múltba tekintő, sámáni történeteiben. Lehet, hogy a kettő kiegészíti egymást, így együtt egész, egy most is íródó szellemi, sámáni üzenetfolyam része, az Akasha krónika általunk, magyarok által íródó, előjövő, megjelenülő változata.

Barasits Zsuzsa személyisége számomra a "tanuló", az üzenetet fogadó ember képét szimbolizálja, a nyitottsága, szókimondása, őszintesége, tisztaságra törekvése teszi az én szememben alkalmassá az üzenetek fogadására. Hiszen nem mindegy, hogy ki a kiválasztott. A szemem előtt vált hétköznapi emberből e tulajdonságai révén üzenetkapóvá, később saját üzenetei megfejtőjévé, hiszen az elején még monotonon jegyezte le a különböző módokon érkezett üzenéseket. Lénye számomra biztosíték, hogy amit kap, hiteles, folyosó nyílik meg általa a másik világba.
1993 tavaszán találkoztam vele először egy filmforgatás során, korábban nem ismertük egymást, nem is tudta kiről, miről készítem filmem. Az akkori munkafázisban igazából még magam sem tudtam, készülő filmemnek ki, s miképpen lesz a főszereplője. Ő erre és még számtalan általam fel sem tett kérdésre is érvényes választ adott már akkor - mint utóbb kiderült. Az 1993-as forgatáskor Magyarország jövőjéről is beszélt, évekre, hónapokra pontosan lebontva vetített előre eseményeket, melyek - úgy ahogy a filmben is látható - később bizonyíthatóan bekövetkeztek az ország történetében. Az "Ősök ösvényén" című film - benne a Barasits Zsuzsával forgatott részletek - először 1995-ben volt látható az MTV-n, a jövendölés pedig az 1999-ben bekövetkezett déli szomszédainkkal való összetűzésről szólt. Zsuzsa figyelmeztetett, a magyarok viselkedésén múlik, hogy lesz e ebből a délszláv konfliktusból világháború. Szerencsére nem lett, de nem kis meghökkenésünkre, azt mondta, a háborús helyzetet követő 4-5-ik évben Magyarországnak "halott híre" van. Azt hiszem, ez a jövendölés is sajnos beteljesülőben van, hiszen - a politikai hovatartozáson túlemelkedve - azt mindenki érzi ezekben a napokban, hogy az ország szellemi mélypontra érkezett, imígyen a jövendölés beteljesedni látszik. A fentiek miatt számomra értékes, elgondolkodtató, fontos üzenetet hordozó mindaz, amit Barasits Zsuzsa így vagy úgy közvetít a szellemi világból felém, felénk

H.Gy., filmrendező
Hej regő rejtem ... Mit hoz a jövő?

Használati utasítás
valamihez, ami olyan, mintha verseskönyv volna

Egyike vagyok azoknak, akik még nyers állapotukban ismerkedhettek meg Barasits Zsuzsa páratlan szövegeivel. Nem volt könnyű helyzet: Zsuzsa arra kért, segítsek a folyamatosan lejegyzett szöveg verssé tördelésében. Mondhatom, nem tudtam, mire vállalkozom!
Napokon át tartó kínlódás volt a kezdet. Olvastam, olvastam, és az volt a benyomásom, ezt az abrakadabrát én az életben nem fogom megérteni. Nem stimmelt a nyelvtan, tucatszám zúdultak rám az érthetetlen szavak, nem állt össze semmilyen általam ismert ritmus. Mikor azt hittem, megvan, kiderült, az ellenkezője sem igaz. Ha nekem így volt jó, Zsuzsának biztosan úgy. Hol az elvekben nem értettünk egyet, hol a gyakorlatban. És aztán valamikor a harmadik nap délutánján a helyzet elmozdult a reménytelen holtpontról: az egyik szövegben végre felcsillant valami, amihez hasonlóval már találkoztam életemben. "Világnak világa. keservesen kínzatol." - motozott bennem az Ó-magyar Mária-siralom hétszáz esztendős szépség-varázslata.
Attól fogva nem volt vita, ment a munka. Csak annyit kellett tennem, hogy becsuktam a fülem, és nem megérteni akartam rögtön, első nekifutásra a szöveget, hanem hagytam, hogy a karjára vegyen a szöveg zenéje. Azok a furcsa szavak, kanyargó fordulatok forgó-zuhanó-zúgó áradatként sodortak, elborítottak, megmerítettek magukban, és mikor levegő után kapkodva a felszínre buktam az első olvasás végén, nagyjából volt fogalmam arról, milyen a vízár. Mikor újra belemerültem, már otthonosabban éreztem magam: itt-ott felismertem a homokpadokat és zátonyokat, víz alatti sziklákat és forgókat, emlékeztem rá, itt tüzes volt, ott jeges. Már szét tudtam választani a lényeges elemeket, már kezdtek kirajzolódni a fő vonulatok.
Voltaképpen ennyi a használati utasítás.
Kedves Olvasó! Ne akard rögtön érteni! Hagyd, hogy hasson. Úgy olvasd, hogy csak a zenéjére figyelsz. Azután úgyis összeáll. Igaz, először az érzelmeidben, az idegvégződéseidben. Abba már beleborzongsz. Az értelmedben majd jóval később indul meg a felismerési folyamat. Ne siettesd. Ne kapkodj. Itt nincs határidő. Ez nem teljesítményre megy. Hagyd, hogy hasson. Fog.
Vándor Anna

Kedves Zsuzsa!
Könyved nem csak lenyűgöző adathalmaz, sokkal több annál: egy - csak az ősi tanokban fellelhető - tanulmány, az emberiség megmentéséért...
Nem tudom, hogy hány hónapot, évet vett el életedből mindaz és milyen folyamaton mentél át, míg eljutottál az Úton eddig.
Nem tudom, talán soha nem is fogom felfogni azt, hogy életed jó részét feláldoztad embertársaid érdekében azért, hogy észhez térjenek...
De Zsuzsa, ne ámítsd Magad: láthatod, hogy az emberek nem akarnak megváltozni. SEMMILYEN információ nem kell nekik, ami a változásra rábírná őket, hiszen akkor szembe kellene nézni önmagukkal, önmagunkkal és az nem mindig kellemes. De ezzel ne törődj, mert az úton végig kell menni: keményen és tekintet nélkül. Mond csak és írd, vagy vedd Arany hitvallását: "Írj. Mindegy, hogy mit és kinek. Csak írj. Egyszer, majd aki érti, elolvassa..." És Aranyt ma olvasni, egy évszázaddal később, lelki békét hozó élmény. Lehet, hogy nem vagyunk sokan még készek arra, hogy mindezt megértsük, lehet, tán a következő nemzedéknek írsz, üzensz, mégis tedd a dolgod, ne fáradj, és ne nézd csak a célt.
Azt írom, amit érzek: e nagy értékű könyv egyenlőre azoknak szól, akik még nem hasonlottak meg a PÉNZ bálványa előtt emberi tartásukban. Azoknak az egyszerűen élőknek, akiktől ma sem idegen a póztalan élet, a dolgos munkás napok fárasztó robotja, és akik ezért szerény véleményem szerint jelesen majd oda jutnak, ahova a jelenlegi földi hatalomban "jeleskedők", a törtetők, képmutatók, júdásarcúak csak vágyakoznak.
Hitvallásod, küldetésed emberi. Sorsod is az. Viseld mindkettőt oly módon, ahogy azt születésed előtt felvállaltad: messianisztikus éleslátással a múlt és jövő útvesztőiben. Ehhez kívánok annyi erőt, melyet a Mindenható kiszabott Rád, hogy feladatod ne legyen félmunka és okolásul, akár mondhatnám, hogy okulásomra is, megláttasd azt, amire más nem képes a Jövő Szellemei által.
Az Úr adjon egészséget Neked Föld-mentő munkádhoz és társakat, hogy munkád ne legyen bevégezetlen....
Barátsággal és szeretettel üdvözöl:
Boros Béla István